🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > Ferenc, I.
következő 🡲

Ferenc, I., Lotaringiai (Nancy, Fro., 1708. dec. 8.-Innsbruck, Tirol, 1765. aug. 18.): német-római császár. - Lipót lotaringiai hg. fia. Bécsben nevelkedett. 1729: apja halála után Lotaringia hg-e, mégis hamar visszatért Bécsbe. 1732: Mo. helytartója, 1736: feleségül vette VI. Károly cs. leányát, Mária Teréziát. A házasság föltételeként le kellett mondania Lotaringiáról, de kárpótlásul 1737: megkapta a toszkanai hgséget. 1740: a trónra lépő Mária Terézia orsz-aiban társuralkodóvá emelte férjét (a valóságban ez nem jelentett pol. befolyást). 1745: VII. Károly utódaként cs-rá választották. Mária Terézia árnyékában soha nem jutott érdemleges pol. v. katonai szerephez; a bécsi udvar zilált pénzügyeinek rendezése, vállalkozásai, valamint a tekintélyes (az államkincstártól elhatárolt) magánvagyon fölhalmozása mégis ügyes pénzügyi és gazd. szakembernek mutatták. Ba.J.

Mikoletzky 1967:167. - Meyers IX:289. - Hamann 1990:112.

Ferenc, I. német-róm. császár

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.